aveo, avere - üdvözölve van, örvend pl. Ave, Maria! Ave, Caesar!

Nagyon benne vagyunk a használt autó tesztekben. Én is autóvásárláson töröm a fejem. Van is egy elvem ezzel kapcsolatban, mégpedig az, hogy szarnak nem adunk pofont. Ez esetemben azt jelenti, hogy nem kell ugyanaz pepitában, tehát felfelé kell lépni.
Sok mindent nézegettem úgy 900.000 Ft körül. Egész jó vasakat lehet kapni ebben a szegmensben, koruk általában 10-15 év. Saját jellemhibámból kifolyólag szinte csak japán autókat nézegettem. Mazda Xedos 9 Mitsubishi Sigma, cápa Galant, Nissan Maxima…

Aztán úgy esett hogy jelenlegi kocsimat nagyszervizre küldtem, és valami kellett. Kézenfekvő volt - hogy mivel csereautó nincs, bérelni pedig elég meredek -  a családból kérek kölcsön valamit. Mostoha apámnak ugyan van céges kocsija de egy MPS3-ast elkunyerálni megint csak almás-deres. Édesapámnak azonban nem kellett a sajátja,  így került 3 napra alám egy 1.4-es Chevrolet Aveo, mai posztunk sztárja. 

Elöljáróban álljon itt egy rövid jellemzés a forgalmazó weboldaláról:

"Chevrolet Aveo – praktikus társ a nagybetűs Élethez.

Fedezze fel a Chevrolet új, praktikus és stílusos Aveo modelljét. Kiemelkedően alacsony fogyasztása (5,5 l / 100 km, vegyes fogyasztás) és teljesítménye csak ízelítő a sok jóból. Tágas és jól alakítható: az 5-ajtós Aveo egy igazán jó vétel megfizethető áron."

Na, akkor basszunk oda a kommersznek!

Ahová az Aveo tartozik az egy érdekes kaszt, Lianák dzsungele. „Új” autó – ebben a konkrét példányban 22 ezer kilométer van, ami szerény véleményem szerint még a bejáratás időszaka szinte, annyira kevés. Ebből kifolyólag az autó gyakorlatilag tökéletes, kitűnően megítélhetőek a tapasztaltak.

Apró adalék, hogy az Autófília levlistáján simán el tudtam adni a srácoknak, hogy ez az új kocsim. Nem kis meglepetésre azonban előjöttek az elfojtott indulatok, és vérre menő harc kezdődött a Liana és R19 tulajdonosok között:)

Szóval az Aveo. Megpróbálok elvonatkoztatni, hátradőlök a fotelban, és megpróbálom potencionális Sevrolé tulajjá képzelni magam. Már jelenik is meg a láthatósági mellény a kalaptartón, a kocsi műszálas huzatain takaró libben. Meglesz az!

Az autó első blikkre, tömör test vékony lábakon. Egy túltáplált Bambi boci szemekkel. A rútság a használhatóság ára. A magas építés jól jön a dűlőúton a telekre, és az sem baj, ha az asszony félig a padkára áll az ovi előtt. A nagyi is kényelmesen száll be, csakúgy siklik befelé, mert az ülés pozíció leginkább a kredenc előtti hokedliéra emlékeztet. Egyenesen tartja a hátat és a lábakat. 90 fokos szögben hajlik a térd is. Megvan azonban a maga előnye ennek az elrendezésnek. A kis dagadék magas, és így marad elég fejtér is, valamint a relatíve is alapterületen így foglalják el az utasok a legkisebb helyet. Én 180cm vagyok, kényelmesen elfértem magam mögött.

A belső tér, meglepően jól sikerült. Letisztult formák, dinamikus ívű, de nagyon jól elrendezett műszerfal. Gyakorlatilag minden kiegészítő kapcsolót a középkonzolra helyeztek. Itt a CD-s rádió, a hűtés-fűtés-klíma irányítás, és a vészvillogó gombja. A tornyot a két „Alfás” légbeömlő uralja.

Természetesen mint minden távol-keleti típusban, itt is megtalálható a szent kvarcóra. Apró oltárt kapott a műszerfal hegyének tetején. Az egység a 30 éve változatlan típus – hatalmas mennyiséget gyárthattak belőle.

Az óracsoport konzervatív és semleges. Éjszaka megnyugtató sejtelmes zöld színben világít. Az egyetlen dolog ami nekem megbontja az óracsoport egyensúlyát az a két szimmetrikus mutatós kijelző középen. Mehettek volna két szélre alulra.

A beltérben alkalmazott anyagok nagyon kellemes meglepetést okoztak. A sötét szín, és a bőrhatású nem teljesen kemény felületek határozottan feldobják az ember közérzetét. Undorodva gondoltam a nem rég látott kicsi Renault RS-ekben látott szégyenletes műanyagokra, noha ezek az illesztések nincsenek partiban az ott tapasztaltakkal. Ez a „valami hibádzik az illesztéseknél” érzés a kocsi külsejére is jellemző.

A jellegtelen külső feldobása nem sikerült olyan jól mint a belsőé. 

Nos rendben, elférünk, de be kell tenni a kapát, a gumicsizmát, haza felé meg a rengeteg zöldséget. A 400 literes csomagtartó kialakítása nem rossz. Látványra talán még nagyobbnak is tűnik mint valójában.

A jól megválasztott hátfalmagasság optikailag feneketlen lyukká varázsolja az amúgy gépészeti tér hatását sugárzó üreget.

Na de hogyan lehet ezzel közlekedni?

A motor GM. Opel származék. Hajszál híján 1400 cm3, 16 szelep. A „gép” 94 Le-t tud 6200-as fordulat mellett, és 130 Nm-t 3400-as fordulaton. Megjelenésre az E-Tec II névre keresztelt motor egy mosógép belsejére hasonlít leginkább.

Rengeteg műanyag található benne, ami bizonyára jó minőségű, de reméljük az idő múlását is bírják majd.

Az autót egyébként remekül mozgatja – tessék mindent a helyén kezelni -, mivel nincs igény félelmetes gyorsulásra, egy nyugdíjas, vagy egy egyszeri kezdő családapa első autójának még kimondottan dinamikus is. A dinamikának mondjuk ára van, ha tiporjuk a bocit, akkor simen elnyel 9 litert is százon. Normál esetben a fogyasztás 6-7 liter köül alakul. Ami hosszas gondolkodás után eszembe jutott, mint legjobb jellemzés, az az egyszerű kezelhetőség, és a praktikusság. Olyan mint egy hajszárító.
A kormányról gyakorlatilag semmilyen visszajelzés nem érkezik, a mellett hogy ez szar, egy kezdő sofőr számára megkönnyíti az együttélést, mert nem kell aggódnia a vályúk miatti kormánytekergetésről, mert nem is tud róla.

A futómű nem tűnik erősen túlméretezettnek.

A kipufogórendszer rendkívül halk – konkrétan semmit nem hallani, ha megy a rádió -, ami nem is csoda.

A sebességváltó érzetre kicsit műanyagos. Nem az a kimondott lekvárkeverős, hanem olyan kis Lego szerű. A kezelése engem a Renault Clio II-ére emlékeztet a legjobban. Döntse el ki-ki maga, hogy ez most jó vagy rossz. Minden fokozatot simán megtaláltam, egyetlen problémám akadt csak. Három esetben is előfordult, hogy nem voltam biztos abban hogy 3-ban, vagy 5-ben van a váltó. Ez a kiosztás, és a némaság együttes hatására alakulhatott ki talán, de természetesen egy a fordulatszámmérőre vetett pillantás után rögtön tudja az ember merre jár.

Szumma-szummárum...

...az Aveo egy olyan autó, ami igazából egy eszköz. Tágas célcsoportra lőnek vele a nyugdíjasoktól, a kispénzű családokig. Amit kapnak az érzelmet nem gerjeszt, viszont megteszi azt amire kell. Olcsón. Tűrhető kényelemmel, és egy kis hamis erőltetett eleganciával.

Ha erre kell, vigyék, és használják egészséggel!

Nem fognak csalódni.

"Kedvcsinálónak" pedig itt a kocsi töréstesztjéről készült két videó: