Sosem gondoltam volna, hogy ennyire körülményes egy nagycsaládos embernek autót venni. Mondjuk, ha jobban belegondolunk, rájöhetünk, hogy semmi furcsaság nincs abban, hogy a használtautó piac egyik fehér foltja a családi egyterűek, buszlimuzinok szegmense. Mostanában kezd csak divattá válni, hogy boldog, boldogtalan egyterűt vesz, és ha már lúd, legyen hét ülése. Tíz év múlva biztosra veszem, hogy könnyebb lesz ilyen autót használtan venni. Az is megérne egy külön misét, hogy miért ilyen népszerűek az egyterűek. Nem egy embert ismerek, akiknek egy, vagy két gyerekük van, mégis hétüléses autót vesznek, de most nem szeretnék senkit untatni ezzel kapcsolatos teóriám fejtegetésével. A harmadik gyermek megérkezése viszont már tényleg vízválasztó. Próbáltak már mondjuk egy Opel Astra hátsó ülésére bekötni három gyerekülést? Elmondjam hogyan megy? Sehogy. A két ülés mellett max. annyi hely marad, hogy egy kígyótestű anyuka bebűvészkedheti magát közéjük egy poronty pedig vándorolhat előre. Szóval egy öttagú családnál már kell a hétülés, vagy legalább is valami tágasabb egyterű.

Gergő barátomnak megszületett a negyedik fia. E örö, e bódottá. Eddig sem tudom, hogyan sikerült a három gyerekülést betuszkolni egy Ford Focusba, a negyediknek már csak úgy marad hely, ha valaki otthon marad. Jött hát az ésszerűnek tűnő igény, hogy kerítsünk egy nagyautót. Ráadásul még igények is voltak. Benzines kell. ezen nem csodálkoztam, magam sem mernék venni használt dízelt, túl sok rossz tapasztalata volt már ismerőseimnek, családtagjaimnak a közös nyomócsöves dízelekkel. Használt autónál pedig ott a rizikófaktor, hogy nem megfelelően tartották karban és akkor akár évente rá lehet költeni a nyaralásra szánt pénzt. Nyilván egy benzines is lehet pénztemető, ha nem megfelelően bántak vele, de talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, az új dízelek sokkal hamarabb és gorombábban bosszulják meg a hanyag bánásmódot. Szerettek volna automatát, mert Gergő felesége nem rendelkezik túl nagy vezetői rutinnal (én azon is meglepődtem, hogy van jogsija) , ha rögtön kezdésnek egy nagy batárt kap, legalább legyen könnyen kezelhető. Aztán az is fontos volt, hogy az ülések mögött legyen csomagtartó is. Mit ér az autó, ha befér a család, de a babakocsi, vagy esetleg az utimotyó már nem. Ez is érthető kívánalomnak tűnik. Ja, a legfontosabb. Férjen bele nagyjából a kétmilliós keretbe és ne legyen tíz évnél idősebb.

Most tessék felmenni valamelyik használtautós oldalra és bepötyögni a kritériumokat, aztán csodálkozni. Nem sok találat lesz, megsúgom. Számomra legszimpatikusabb választásnak a Chrysler Grand Voyager tűnt, szerencsére Gergőnek is. Nekilátott hát a keresésnek, de elég lehangoló eredmények születtek. Vagy halálba lelakott, vagy ropira tört autókat talált. Két autó volt, amit közösen is megnéztünk, az egyik elég elhanyagoltnak tűnt és abban sem voltam biztos, hogy a tulaj tényleg el akarja-e adni, a másik csillogott villogott, de a rétegvastagság mérő olyan vidáman futott fel 800-1000 mikronos értékekig, hogy öröm volt nézni. Grandot nagyjából azt hiszem kilőhetjük, nagy szerencse kell hozzá, hogy befusson egy használható darab, ahhoz meg még nagyobb, hogy el is tudjuk vinni.

Na igen, de ha nem Grand Voyager, akkor mi? Hasonló méretben ott a francia konkurencia a Grand Espace, de akkor valamiből engedni kell. Benzines automatát ugyanis szinte lehetetlen találni. Fájó szívvel ugyan, de búcsút intettünk az automataváltónak, mindjárt lett is két használhatónak tűnő ajánlat, mindkettőt elvitték, illetve intézik rá a hitelt.

És mi van akkor, ha a mérethatárt toljuk lejjebb. Végül is jelenleg csupán hat ülésre van szükségük, egy olyan autó, amiben hét különálló fotel van talán vállalható lenne még. Ráadásul volt a Sharan-Alhambra-Galaxy trió, van belőlük „bőven” a piacon, és akad köztük automata benzines is.

Elmentek megnézni egyet, pakolgatták össze vissza az üléseket, némi hunyorítással vállalható kompromisszumnak tűnik. Ráadásul tőlünk egy köpésre (460 km-re) van is egy jónak tűnő darab. De ugye az mégsem felel meg mindenben az eredeti tervnek.

Itt tartunk most. Gergő autót keres. Nagyot, benzinest, automatát. Kezd egyre inkább megbarátkozni vele, hogy nem Chrysler lesz, de azért reménykedik, hogy egyszer csak befut álmai autója. Talán még az is lehet, hogy nem vettünk számításba minden létező lehetőséget és épp csak a szemünket nem szúrja ki a legkézenfekvőbb válasz.
Önök esetleg tudják, mit kellene neki venni?