Túl vagyunk a hetedik Belsőség találkozón. Nekem ez volt a negyedik, vagy ötödik, már nem is tudom pontosan. Az első, amin voltam Akaliban volt az egész biztos. Senkit sem ismertem, egyedül Vályi Pistát, de őt sem láttam még élőben, csak leveleztünk. Meg sem tudtam jegyezni ki-kicsoda, a találkozó után még napokig küldtem Pistának a képeket, hogy árulja már el, kik vannak rajta. Vacak, tetű idő volt, (úgy látszik ez a Belsőségtalálkozók védjegye) fürdeni csak az igen bátor emberek mertek, inkább focizással, beszélgetéssel, egymás autójának mustrálásával múlattuk az időt. És persze jött Sipos Zoli is a kis távirányítós autóival, aminek talán legjobban Zirig Árpi örült, mert a polifoam pálya, kellemes ágynak bizonyult, hogy kipihenje a Lancia Delta teszt megírása közben megfáradt testét. Itt debütált Csikós Pandája, miluman lejmolt egy TC-s pulóvert (azt hiszem Bendétől), este Tomnemtom szoknyában parádézott, és Csikós valami parkolóban is sorba rakta a kavicsokat, ha jól rémlik. Szép volt, jó volt, kicsit olyan volt számomra, mint a szűzlány első szeretkezése. Az elején kicsit döcögős, aztán csak belejön. Én új emberek közé csöppenve mindig távolságtartó vagyok, még ha ilyen kedves elmebetegek között is lehetek, mint a Belsőség olvasói.

Szóval az idei találkozóra már rutinos öreg rókaként érkeztem, jó volt látni, hogy mennyi ismerős és mennyi sok új arc jött el, hogy - egy elcsépelt, de ideillő közhellyel élve - jelenlétükkel emeljék a találkozó fényét. Nem fogok most lépésről lépésre végigmenni a nap történésein, inkább néhány anekdotát, érzéseket szeretnék megosztani veletek. Biztos nem fogok tudni mindenkit felsorolni, ne sértődjön meg senki, akit kihagyok, nem azért teszem, mert nem gondolnám, hogy kevesebb volt a másiknál, egyszerűen öregszem, feledékeny vagyok.

Először is nagy, nagy köszönet a lányoknak, akik hősiesen küzdöttek, hogy segítsenek férjeiknek, pasijaiknak jól érezni magukat. Sütöttek, főztek ránk, mosogattak utánunk és remélem mindeközben azért Ők is jól érezték magukat. Ha legalább annyira, mint az én kicsi feleségem, akkor nincs baj. Nagy öröm volt keblemre ölelni Fíliás barátaimat is. Sajnos nem tudott mindenki eljönni, de majd bepótoljuk valamikor. Köszönet a terepjárós különítménynek, hogy eljöttek és támogatták Pistáék kezdeményezését, rengeteg örömet szereztek ajándékaikkal a gyermekotthon lakóinak. És persze köszönet mindazoknak, akik időt, benzint nem sajnálva részt vettek a gyerekek kocsikáztatásába, remek srácok vagytok mind.
Pickapuék, vagy ahogy valaki viccesen mondta a Pick család ismét kitett magáért. A tábortűz irányába a gyomrok még korogtak, visszafelé már hozsannát kiáltottak, ez nektek szólt. Balázsnak és Pistának is köszönet a sok szervezésért, nélkülük sem mulathattunk volna ilyen önfeledten.
Jöjjenek a celebek. Örültünk, hogy ilyen sokan jöttek el a Totalcartól, jól esik élőben is találkozni azokkal, akiknek az írásait nap mint nap olvassuk. Bármelyikőjükhöz oda lehetett menni beszélgetni velük kicsit, közvetlen kedves emberek.
Beszélgettünk Motordokival, aki lelkesen mutogatta a bogarát, bár látszott a szemében a rettegés, hogy mikor kezdi el mondani neki a két hülye, hogy cseréljen vezérműtengelyt.
Telós Bandi szinte folyamatosan dolgozott, lehet, hogy nem viccből írták anno, hogy rabszolgát keresnek.
Winklerrel a feleségemnek volt egy kellemes élménye, a hazafelé úton mesélte el nekem. Történt ugyanis, hogy épp kiflit sütöttek az emeleti konyhába, Winkli meg arra járt és az illatokat érezve bekopogott, hogy kérhetne-e pár darabot. Miután elmajszolta a kis sajtos pékárut, fogott egy poharat, elmosta, ivott, majd ismét elmosta, hogy a csajoknak már ne kelljen. Feleségemtől ezért kapott pár jó pontot, nincs ehhez szokva (most szégyellem is magam piszkosul).
Csikóssal kereket loptunk. A folyton dezorientált Barika 127-es Fiatjáról távolítottuk el az egyik hátsó kereket, Csík emelte, Sanyi szedte le a kereket, mi toltuk alá a bakot. Aztán, miután Barika elpanaszolta neki, hogy mennyire megviccelték a barátai, csak nézett nagy boci szemekkel, hogy „tényleg”?

Igen. Barika. Azt gondolom nagyon szegény lenne a világ ez a lökött mikrofonfejű srác nélkül. Folyamatosan mosolyt csalt az arcunkra ha feltűnt.

Balázs Vitya sok érdekes dolgot súgott meg az esti Pontonos élménybeszámoló alatt és izgultunk, hogy hazafelé még ott találja a Pancsiját, ahol hagyta. Illetve, ahol a Pancsi hagyta Őt.
Láthattuk élőben Kareszt is. Pont olyan figura, mint amilyennek Csikós írásai alapján gondoltam. Ritkán szól, de akkor keveset. Összesen egyszer hallottam beszélni, amikor Pista letöltöttpaprikázta a neje pörköltjét. Jó srácnak tűnik Ő is.
Nyegleo és Assur is ott volt, őket sikerült mindig elkerülnöm (nem szándékosan), de annyit biztosan mondhatok, hogy nem igaz, hogy Nyegleo csak furgont tud vezetni.
Péter Anna kap egy jó és egy rossz pontot. A jó pont azért jár, mert nem üres kézzel jött. Az üveg saját készítésű savanyúság remekül jött a tárcsán sült húsokhoz. A rossz pontot a csizmájáért kapja, sosem fogjuk kideríteni, hogy igaz-e a városi legenda, miszerint vastag a bokája.
És az árnyékból idén kilépett Shadowbull is. Pofont nem szeretnék tőle kapni, vagy egy fejjel magasabb nálam, de nem is tűnt pofozkodós srácnak. Normális arc és - szörnyű kimondanom, de - tényleg ért az autóhoz.

Apropó, autók. Ha nap végén azt mondják, válszthatok egyet a sok szép vas közül, biztos nagyon sokáig kellet volna törnöm a fejem, hogy kitaláljam, melyiket vigyem haza. (streetsa, te úgyis tudod)
Végezetül pedig fogadjátok sok szeretettel az Uránuim Brotherz gerilla akciójáról készült beszámolónkat.

Kezdődött azzal, hogy valaki meglazított pár csavart.

Bárány (vanabí dzsú) tudomást sem vett a háttérben folyó munkákról.

...gondolom azért, mert alig várta, hogy pénzzé tegye a Fiatot.

...persze voltak ezzel így többen is.

...és volt olyan is, aki nem csak eladni, de venni is szeretett volna.

Mr T barátja
olyan jól mulatott...

...hogy az est végére
büntetést is kapott.

Vége.