Vasárnap jutottam ki végül a Hatejamora. Marcival mentünk, így miután belefutottunk az Ismeretlen Pécsi Költőbe – aki épp egy Afganisztánt is megjárt zászlóssal diskurált –, rögtön a külső kiállítótér felé vettük az irányt, ahol nemesikle.hu standja állt.

A nemesikle egy Pécs környéki RC repülő modellező alakulat, akik - mint egy valós század - a Pécs-Szilágy bázisreptéren települnek.

A reptér már önmagában egy hihetetlen történet. Nekem ott kezdődött, hogy többször elmentem mellette kocsival, és sehogyan sem sikerült rájönnöm, mi a bánatot keres a semmi közepén egy hinta, pár pad, és egy üzenő-fal.

Aztán beszédbe elegyedtem az egyik gép mellett posztoló „hajózóval”, és hamarosan világossá vált, miért is vannak ott ezek a tárgyak. Szó-szót követett, és egyértelművé vált: Fanatikusokkal van dolgom. Nem csak egy placcot szereztek, hanem valóban egy első osztályú repteret üzemeltetnek. Futópályát tartanak karban közel 15000m2-en, és nem feledkeznek meg a kiszolgáló létesítményekről sem – így került oda a hinta, és a padok. Hamarosan pedig árnyékot adó fák is lesznek.
Bezsebeltünk gyorsan egy invitálást valamelyik hétvégi röptetésre, aztán nekiestünk a statikus sornak.

Az első gép a meghökkentő méretű Kobuz-3 vitorlázó volt. A méret mint kiderült nem véletlen, hiszen ez valóban vitorlázóként repül. Eredeti felállásban egy motoros vontató húzza fel – pont mint egy igazit. Ahhoz, hogy értékelhető ideig maradhasson a levegőben és élvezhetően lehessen manőverezni vele, szükséges a méret és a tömeg.

Ez a példány azonban más volt. Nem volt nehéz kiszúrni a gép tetejére biggyesztett eszközt. Azonnal sikerült felismerni hogy miről van szó - bár nem nagyon hittem a szememnek -, és őszintén megdöbbentő volt ebben a méretben látni.

Bizony, ez egy gázturbina.

Ezzel a megoldással a gép saját erőből képes a felszállásra, és a JetJoe hajtómű 6 kg-os tolóereje nagyságrendekkel hosszabbítja meg a levegőben tölthető időt. Mint megtudtam a cucc alapjárata 40.000 fordulat/perc, míg a maximális üzemi fordulatszám 160.000 f/min. Őrület.

Az őrületet döbbenet követte. Miután felegyenesedtem a hajtómű mellől, egy gyönyörűen kidolgozott, hatalmas F-5-ös vadászgépen akad meg a tekintetem.

A gép a svájci Patroullie de Swiss műrepülő kötelék festését viselte, ami igen dekoratív. A vadászgép törzskialakítása kedvez a sugárhajtómű – mert természetesen ez is az volt – elhelyezésének anélkül, hogy megbontanák a hiteles külsőt.

A tömegközéppont környékén elhelyezett repülőbenzin tüzelésű hajtómű 600 fokos égésgázait, egy hosszú fúvócső vezetik ki a két stilizált „eredetiek” között.

Maga törzs üvegszálból készült. Itt kapott helyet a vezérlőegység, a hajtómű és a tüzelőanyag tartály. A futók fixek, de ez nem sokat vesz el az élvezetből. Az árát ne kérdezzék…friss szerzemény.

A Northorp (USA) F-5 prototípusa 1953-ban szállt fel először, és a keresztségben a Freedom Fighter (Szabadságharcos) nevet kapta. A tervezés fő csapásiránya, egy egyszerű, olcsón előállítható, és karbantartható, nagy mobilitású vadászgép létrehozása volt. Az remélt siker nem maradt el. A világ számos országában rendszeresítették a típust, és licenc alapján Kanada és Spanyolország is gyártotta.

 

1975-ben megjelent a továbbfejlesztett E változat, Tiger II néven futott be szép karriert. Az új modell erősebb hajtóműveket, és lényegesen fejlettebb elektronikát kapott. Többek között Svájc is licenc alapján készített saját légiereje számára gépeket. A gyártó az idei évig vállalt garanciát a szolgálatban tartás feltételeinek biztosítására. 

A gépet sajnos nem láttuk repülni, de állítólag tudja mindazt kicsiben, amit idén Kecskeméten láttunk a nagyoktól.   

Az F-5-ös mellett egy méretarányos, gyönyörű Gerle 13 következett. Bizonyára az eredeti gép magyar konstruktőrének is könnyeket csalt volna a szemébe a gondosság, ahogy a modell minden porcikájánál látszott a kidolgozottságra való törekvés. Az „öreg” kétfedelűt egy 15 cm3-es kétütemű motor hajtja.

Elméláztam kicsit a formán, aztán arra lettem figyelmes, hogy a kisfiam hívogat. Ott állt a soron következő gép mellett, amibe simán bele is fért volna. Az Ultimate saját építés. Kitűnően manőverezik, és ami igazán megdobogtatja a szívemet, az a meghajtást biztosító 197 cm3-es boxermotor - ami eredetileg repülőgépek számára lett kifejlesztve, és onnan került különböző két-, és négykerekűekbe.

Miután kellőképpen végignyálaztuk a jó 3 méteres fesztávú gépet, egy pillantásra visszamentünk még a svájci színekben pompázó zsebvadászhoz. Kérdeznem sem kellet, pár másodperc múlva márt dőlt is rám az információáradat. Kiderült, hogy van a csapatban egy „igazi” Szu-27-es is – amiről a repülés iránt kicsit is érdeklődők tudják, hogy a nemzetközi bemutatókon a leglátványosabb programot repülő típusok egyike. Sajnos nem hozták el, mert az orosz viszonyoknak megfelelő állapotban van, inkább nem mutogatnák, de annyit elárultak, hogy a „játékok” között is a Szuhoj a király.

Remélem majd egyszer látunk kicsiben is egy kobrát.

Szóltak a srácok, hogy nemsokára megmutatják a sugárhajtóművet a nagyközönségnek – lesz egy gurulóba az A-10X-el. Repülni sajnos nem tudnak, ahhoz nincs elég nagy tér.

Az A-10X, az amerikai haderő A-10 Thunderbolt II-ének, gyengébben kidolgozott modell változata.

Elindultunk hát a nagy kiállító tér felé - ahol a veterán autók voltak -, de épp hogy beléptünk a csarnokba, felsivított valami. Kezdődött a gurítás!

Miután végignéztük a showt - ha már ott voltunk -, gondoltam bekukkantok a csapat kocsijaiba. Nem kispályások. Mindenki vagy utánfutóval, vagy átépített furgonnal jár, amik magukba foglalnak egy-egy komplett műhelyt, és a tulaj teljes gyűjteményét.

A sor végére maradt még valami. Előkerült egy gyönyörű Aermacchi MB339-es modell is - sajnos nem sikerült lefényképeznem -, ami a Frecce Tricolori olasz műrepülő kötelék egyik gépének tökéletes másolata volt. Még a különleges kivilágítás is egyezett az eredeti gép speciális rendszerével.

A modell - a tulaj szerint - szintén igen jó repülési tulajdonságokkal bír. Gyönyörűen műrepülhető, és rendkívül alacsony sebességgel is a levegőben marad.

Őket is láttuk Kecskeméten repülni!