Bizonyos tekintetben az Európa Kulturális Főváros projekt mottója is lehetne ugyan a cím, de ezúttal másról van szó. Szívderítő hírekről, csipetnyi magyar narancs aromával fűszerezve.

A poszt elkészültekor nem is gondoltam, hogy sajnálatos módon rendkívüli aktualitást kap a téma, ami még jobban árnyalja a dolgot, és kicsit fájdalmassá teszi a szatírát.

Pár hete olvastam a Dunántúli Naplóban, hogy régi-új motorokat kaptak a pécsi rendőrök, ezzel 9 azaz kilenc darabra bővítve a helyi flotillát. A hír bejelentésekor a pécsi rendőrfőkapitány hangsúlyozta, hogy milyen hasznosak is ezek a gépek, hiszen sokkal könnyebben manővereznek, mint a személygépkocsik és a pilóta üléspozíciójából akár a kocsik utasterében zajló események is könnyen megfigyelhetőek.

Klikkre nagyobb lesz!

Eddig tehát a cikk…pestről kapott turkálós 750-es BMW-k. Azt írják, a városban és az autópályán fognak járőrözni. Előbbi esetben elégséges lehet a teljesítmény, de az autópályán azért a lassan 20 éves mocik nem fedeztethetőek a lehetséges kuncsaftok egy jó részével, még az autókkal sem.

A másik az ár. Gondolom cégen belül ment az ügylet, és arról nem szólt a fáma, hogy testvéri segítségnyújtás, vagy a helyi költségvetés megnyírbálásaként született-e ez a végeredmény. A cikkíró minden esetre szóba hozza a piaci árat. 1 milliót darabonként…

Hááát…ez az egyik legszebb, állapotú gép. Elsőre is látható, hogy nincs fordában vele a főcímben látható fotó – különösen ha a kipufogóból próbálunk kiindulni (klikk a képre!). Az ár, jakérem a 690 000 jó magyar forint, az egyben az egyik legdrágább is.

Ettől függetlenül örülünk neki. De tényleg!