Elég meredek hetünk van IPK kollégával. A nagy rohanás közepette mesélte egyik munkatársam a következő sztorit.
 
Hónapokon át kínlódott, hogy találjon valami „B verziós” autót, a rohangálós Lupo 3L mellé. Mivel az asszony, és a gyerek használná valami ne túl harapós dolog kéne. Legyen olcsó, valamennyire pakolható, és takarékos. Ja, meg német.

Emberünk célkeresztjében a klasszikus Golf, tűnt a befutónak. Megnézett/tünk több szakadt 2-es verziót – az egy külön eposz lenne, hogy az eladók milyen sztorikat vetnek be a legszutyokabb szakadékok fényezésére.

Kedvencem ez volt: „Németben egy milliomos gyerektől vettem 15 éve. Az vigyázott rá.” Mindezt egy olyan kocsi mellett, amire ő az elmúlt 15 évben a lángnyelves ablaktörlőlapáton kívül, jól láthatóan semmit sem költött.

Nos - az eredeti témára visszatérve -, egy-két héttel ezelőtt meglett a tökéletesnek tűnő választás. A Király (Nem, nem Elvis. Jimmy.) családjában található használtautó kereskedő is, náluk volt a kék 3-as Golf. A leendő tulaj felutazott Budapestre, háztűznézőbe. A kocsi remek volt, nem volt körbetörve, az 1.9-es dízel „halkan” muzsikált. Az eladó is nagyon korrekt és szimpatikusnak tűnt. Meg is kötötték az üzletet, a kocsi egyetlen hibájának tudatában is.

Az elvileg könnyen orvosolható hiba, az elektromos ablakok nem működése volt. Mondták, hogy a totális takarítás után valószínűleg nem dugták össze a csatlakozókat az ajtóban. Szót se róla, 10 perces munka, el is indultak haza az új szerzeménnyel.

Aztán otthon szétszedték, és egy csomó extrát találtak...

...fabetét...

...alu merevítő...

...műanyag zajcsillapító rúd.

A kocsit természetesen visszavitték, az eladó visszaszolgáltatta a pénzt. Még szerencse, hogy a papírmunkákba nem öltek egy kisebb vagyont.

Persze azóta minden jóra fordult, meglett az igazi. Mára egy másik – piros – 3-as Golf elégedett tulaja a kolléga.