Tibi barátomnak (IPK) köszönhetően én is szeretnék hozzájárulni e jópofa és hétköznapi blog bővítéséhez. Igaz, kicsit talán más szemmel, mert én csak rosszat tudok mondani az autókról, mert hát jó autót nem hoznak javítani. Így jutottam el az elmúlt évek alatt, hogy a maga nemében minden autó remek.

Amúgy a címben feltett a kérdésre egyértelműen nem lehet válaszolni, hisz oly színes a paletta. A gyönyörű Alfáktól,

a gyakran oly megbízhatatlan Renaultokig.

A sorozat célja a kulturált, sportszerű gokart versenyzés elterjesztése, népszerűsítése az amatőr, tömegsport jelleggel versenyzők között. A Bajnokság pontgyűjtő rendszerben kerül lebonyolításra a 2010. év során a sorozatba bejegyzett versenyeken indulók számára. Az futamokon a versenyzők elért eredményeik alapján pontokat szereznek, mely alapja az szezon végén összesítünk és díjazzuk.

Talán még a szokásosnál is álmosabban indult a szerda reggelem múlt héten. Egy pályázaton dolgoztam, a hét első két napját az irodámban töltöttem, haza csak aludni mentem. Percekig bóbiskoltam a gőzölgő kávéval a kezemben, meginni sem volt erőm. Aztán hat órakor menetrendszerűen megjelent mellettem a kanapén a kislányom. Folyton csacsogó tündérkém is szótlanul húzta magára a pokrócot, úgy tűnt, Ő is inkább szundikálna még egy kicsit, látszott, hogy nincs sok kedve óvodába menni. Szótlanul ücsörögtünk percekig, Ő az asztalon gőzölgő kakaóját bűvölte, az üres monitort bámultam. Tettem egy kísérletet, hogy bekapcsoljam a laptopot, de inkább úgy döntöttem, elolvasom a híreket majd a munkahelyemen. Különben is tudok minden fontosat a világról. Az idő vacak, a forint gyenge, Pistának lassan kellene egy jó kombit vennie, az emberek kutyakaját kóstolgatnak, azt meg leszarom mekkora farka van Kozsónak. Egyedül feleségem vibrált fel- alá a lakásban, reggelit csomagolt, inget vasalt, pakolászott, hihetetlen honnan van a csajnak ennyi energiája. Én legalább annyira használhatatlan voltam, mint egy jól sikerült gépész-találkozó után másnap, kifelé menet még a kutya tálját is sikerült felrúgnom. Nagy szó ez, főleg annak tudatában, hogy Ghia vödör feje akkor már szinte eltűnt a szaftos falatok és a száraz falatkákkal telerakott kübliben. Aztán fogadkoztam, hogy hétvégén befejezzük a járdát, miután a frissen tisztított cipőm elmerült a sárban, meg bosszankodtam, mert az én autómban használt gyerekülés anyósoméknál maradt, így vissza kellett baktatnom kiszerelni feleségem kocsijából az övét. Érezték már úgy, hogy nem lett volna szabad reggel kimászniuk az ágyból? Ez egy olyan reggel volt. Aztán történt valami, amitől felébredtem.

Kislányom a csacsis óvodába jár, azt hiszem a becsületes neve, Esztergár úti óvoda. Nagyon szeretjük, no nem azért, mert ez lenne Pécsen a legmodernebb, legjobban felszerelt hely, hanem mert végtelenül kedves, gyerekszerető, lelkes emberek dolgoznak ott, akiken látszik, hogy nem azért járnak be nap mint nap, mert valamiből muszáj fizetni a számlákat és akik mindent megtesznek, hogy abból a kevés pénzből, amit a város csöpögtet neki, minél inkább élhetőbbé, kellemesebbé tegyék az intézményt. Egyetlen komoly probléma van csupán, az pedig a parkolás.

Olyan mint egy grimm mese,
nem dobban a szíve se.
Fák alatt alussza álmát,
várja a fehér lovon érkező párját.

Mohos rejtekén várja a helyi nirvánát...

A belváros szívén vezet át a Ferencesek utcája. Középkori és reneszánsz házak, mély kapualjak. Ódon, rejtett udvarok. Vén fáskamrák ezernyi titokkal, generációk poros emlékeivel. Lányok, anyák, nagyanyák, dédnagyanyák játékai, félszemű babák, szakadt mackók.Minden udvaron legalább egy fa, mi évtizedek, évszázadok óta követik a házban élők mindennapjait.

Egy ilyen udvaron bukkantam erre a falevelekkel borított, mohosodó, horpadt tetejű jószágra. Tetejét avar lepte, múltját vastagon eltemetve. Kora ellenére magabiztosan áll az egykor szebb napokat látott fakó kasztni.

Nem pécsi, sokkal inkább földöntúli élményem volt minap. Monoton tartottam hazafelé Győrből, amikor jelenést láttam. Homályosan a ködből a következő kép kezdett kibontakozni előttem.

Levegőt alig kapva kapkodtam a hátsó ülésen lévő fényképezőgépem után vaktában. Teljesen ledöbbentett a materializálódott csoda. Először meg voltam győződve, hogy egy Samarát látok – a stílusjegyekből -, de csak most hogy a képeket nézegetem döbbentem rá, hogy valójában egy Renault 19-essel állunk szemben.

Érdekes hír jelent meg pár hete a helyi villanymédia hasábjain. Megmondom őszintén kicsit vegyes érzelmeket keltett bennem az eset, de ami még érdekesebb az a helyiek reakciója. Azért vidéken a XXI. században is más a norma…:)

Június végén nagy visszhangot váltott ki a médiában az eset, amikor kiderült, hogy ittas vezetésen érte a rendőrség a villánykövesdi falugondnoki busz vezetőjét, aki éppen óvodásokat szállított. Az ügy kapcsán Zsobrák Péter, a megyei rendőr-főkapitányság sajtóreferense akkor elmondta, a rendőrök igazoltatták a férfit, akitől végül a jogosítványt is elvették a helyszínen, miután kiderült, hogy 2,5 deci bort ivott. Később a település képviselő-testülete rendkívüli ülésen azonnali hatállyal elbocsátotta a falugondnokot. A busz azóta az önkormányzat parkolójában áll, új falugondokot nem vettek fel.

…
Egy idős nő viszont hangot adott nemtetszésének, mivel szerinte egy kis ügyből csináltak országos hírt, holott Villánykövesd mindig is híres volt: a pár száz lélekszámú kistelepülés pincészeteibe művészek, primadonnák jártak ünnepelni, most azonban egy jelentéktelen eset miatt teljesen lejáratják.

A fórum résztvevői egyetértettek abban, hogy méltatlan helyzetbe hozta őket a szerintük felnagyított, elferdített hír, de akadt olyan is, aki egyértelműen kiállt a falugondok mellett, mondván, felháborítónak tartja, hogy részegesnek nevezik a férfit, aki soha semmilyen bajt nem okozott.
…
A pályázaton nyert 8,2 millió forintos kisbusz helyett egyelőre a közeli Palkonya község falubusza hordja ki az ebédet, illetve viszi óvodába a gyerekeket; az új falugondnokot várhatóan csak ősszel, az önkormányzati választások után nevezik majd ki.

Forrás: www.bama.hu

Mit ne mondjak érdekes szituáció. Azt nem mondom, hogy meglepetésként ért a tény a vidéken élők ittas vezetéssel szembeni hozzáállásával kapcsolatban, mert én is nap mint nap tapasztalom hazafelé menet hogy bizony a kocsma parkolók kihasználtsága arányaiban egy bevásárlóközpontéval vetekszik – egy csendes péntek délutánon.
Nehéz dolog ez. Magabiztos ember a magyar, tanulni meg sosem tanul – elég csak a történelmünket megnézni.

Az eredeti sztorihoz visszatérve, nem hinném, hogy az eset Villánykövesdet degradálná, ez egyéni felelősség, de úgy gondolom, hogy az az ember aki ilyen felelőtlenséget követ el az megérdemli a lejáratást…aki pedig védi, süllyedjen el szégyenében.
 

Ön mit gondol az esetről?

Túl vagyunk a hetedik Belsőség találkozón. Nekem ez volt a negyedik, vagy ötödik, már nem is tudom pontosan. Az első, amin voltam Akaliban volt az egész biztos. Senkit sem ismertem, egyedül Vályi Pistát, de őt sem láttam még élőben, csak leveleztünk. Meg sem tudtam jegyezni ki-kicsoda, a találkozó után még napokig küldtem Pistának a képeket, hogy árulja már el, kik vannak rajta. Vacak, tetű idő volt, (úgy látszik ez a Belsőségtalálkozók védjegye) fürdeni csak az igen bátor emberek mertek, inkább focizással, beszélgetéssel, egymás autójának mustrálásával múlattuk az időt. És persze jött Sipos Zoli is a kis távirányítós autóival, aminek talán legjobban Zirig Árpi örült, mert a polifoam pálya, kellemes ágynak bizonyult, hogy kipihenje a Lancia Delta teszt megírása közben megfáradt testét. Itt debütált Csikós Pandája, miluman lejmolt egy TC-s pulóvert (azt hiszem Bendétől), este Tomnemtom szoknyában parádézott, és Csikós valami parkolóban is sorba rakta a kavicsokat, ha jól rémlik. Szép volt, jó volt, kicsit olyan volt számomra, mint a szűzlány első szeretkezése. Az elején kicsit döcögős, aztán csak belejön. Én új emberek közé csöppenve mindig távolságtartó vagyok, még ha ilyen kedves elmebetegek között is lehetek, mint a Belsőség olvasói.

Szóval az idei találkozóra már rutinos öreg rókaként érkeztem, jó volt látni, hogy mennyi ismerős és mennyi sok új arc jött el, hogy - egy elcsépelt, de ideillő közhellyel élve - jelenlétükkel emeljék a találkozó fényét. Nem fogok most lépésről lépésre végigmenni a nap történésein, inkább néhány anekdotát, érzéseket szeretnék megosztani veletek. Biztos nem fogok tudni mindenkit felsorolni, ne sértődjön meg senki, akit kihagyok, nem azért teszem, mert nem gondolnám, hogy kevesebb volt a másiknál, egyszerűen öregszem, feledékeny vagyok.

Először is nagy, nagy köszönet a lányoknak, akik hősiesen küzdöttek, hogy segítsenek férjeiknek, pasijaiknak jól érezni magukat. Sütöttek, főztek ránk, mosogattak utánunk és remélem mindeközben azért Ők is jól érezték magukat. Ha legalább annyira, mint az én kicsi feleségem, akkor nincs baj. Nagy öröm volt keblemre ölelni Fíliás barátaimat is. Sajnos nem tudott mindenki eljönni, de majd bepótoljuk valamikor. Köszönet a terepjárós különítménynek, hogy eljöttek és támogatták Pistáék kezdeményezését, rengeteg örömet szereztek ajándékaikkal a gyermekotthon lakóinak. És persze köszönet mindazoknak, akik időt, benzint nem sajnálva részt vettek a gyerekek kocsikáztatásába, remek srácok vagytok mind.
Pickapuék, vagy ahogy valaki viccesen mondta a Pick család ismét kitett magáért. A tábortűz irányába a gyomrok még korogtak, visszafelé már hozsannát kiáltottak, ez nektek szólt. Balázsnak és Pistának is köszönet a sok szervezésért, nélkülük sem mulathattunk volna ilyen önfeledten.
Jöjjenek a celebek. Örültünk, hogy ilyen sokan jöttek el a Totalcartól, jól esik élőben is találkozni azokkal, akiknek az írásait nap mint nap olvassuk. Bármelyikőjükhöz oda lehetett menni beszélgetni velük kicsit, közvetlen kedves emberek.
Beszélgettünk Motordokival, aki lelkesen mutogatta a bogarát, bár látszott a szemében a rettegés, hogy mikor kezdi el mondani neki a két hülye, hogy cseréljen vezérműtengelyt.
Telós Bandi szinte folyamatosan dolgozott, lehet, hogy nem viccből írták anno, hogy rabszolgát keresnek.
Winklerrel a feleségemnek volt egy kellemes élménye, a hazafelé úton mesélte el nekem. Történt ugyanis, hogy épp kiflit sütöttek az emeleti konyhába, Winkli meg arra járt és az illatokat érezve bekopogott, hogy kérhetne-e pár darabot. Miután elmajszolta a kis sajtos pékárut, fogott egy poharat, elmosta, ivott, majd ismét elmosta, hogy a csajoknak már ne kelljen. Feleségemtől ezért kapott pár jó pontot, nincs ehhez szokva (most szégyellem is magam piszkosul).
Csikóssal kereket loptunk. A folyton dezorientált Barika 127-es Fiatjáról távolítottuk el az egyik hátsó kereket, Csík emelte, Sanyi szedte le a kereket, mi toltuk alá a bakot. Aztán, miután Barika elpanaszolta neki, hogy mennyire megviccelték a barátai, csak nézett nagy boci szemekkel, hogy „tényleg”?

Igen. Barika. Azt gondolom nagyon szegény lenne a világ ez a lökött mikrofonfejű srác nélkül. Folyamatosan mosolyt csalt az arcunkra ha feltűnt.

Balázs Vitya sok érdekes dolgot súgott meg az esti Pontonos élménybeszámoló alatt és izgultunk, hogy hazafelé még ott találja a Pancsiját, ahol hagyta. Illetve, ahol a Pancsi hagyta Őt.
Láthattuk élőben Kareszt is. Pont olyan figura, mint amilyennek Csikós írásai alapján gondoltam. Ritkán szól, de akkor keveset. Összesen egyszer hallottam beszélni, amikor Pista letöltöttpaprikázta a neje pörköltjét. Jó srácnak tűnik Ő is.
Nyegleo és Assur is ott volt, őket sikerült mindig elkerülnöm (nem szándékosan), de annyit biztosan mondhatok, hogy nem igaz, hogy Nyegleo csak furgont tud vezetni.
Péter Anna kap egy jó és egy rossz pontot. A jó pont azért jár, mert nem üres kézzel jött. Az üveg saját készítésű savanyúság remekül jött a tárcsán sült húsokhoz. A rossz pontot a csizmájáért kapja, sosem fogjuk kideríteni, hogy igaz-e a városi legenda, miszerint vastag a bokája.
És az árnyékból idén kilépett Shadowbull is. Pofont nem szeretnék tőle kapni, vagy egy fejjel magasabb nálam, de nem is tűnt pofozkodós srácnak. Normális arc és - szörnyű kimondanom, de - tényleg ért az autóhoz.

Apropó, autók. Ha nap végén azt mondják, válszthatok egyet a sok szép vas közül, biztos nagyon sokáig kellet volna törnöm a fejem, hogy kitaláljam, melyiket vigyem haza. (streetsa, te úgyis tudod)
Végezetül pedig fogadjátok sok szeretettel az Uránuim Brotherz gerilla akciójáról készült beszámolónkat.

Kezdődött azzal, hogy valaki meglazított pár csavart.

Bárány (vanabí dzsú) tudomást sem vett a háttérben folyó munkákról.

...gondolom azért, mert alig várta, hogy pénzzé tegye a Fiatot.

...persze voltak ezzel így többen is.

...és volt olyan is, aki nem csak eladni, de venni is szeretett volna.

Mr T barátja
olyan jól mulatott...

...hogy az est végére
büntetést is kapott.

Vége.

A Baranya Ring 1. éves születés napja és az új pálya megnyitásának alkalmából a Rádió1 kívánság műsorával egy fergeteges születésnapi bulit szerveztünk.

Mert új pályára költöztünk, ám! Tavaly még a kék multi parkolójában üzemeltünk, amikor az Autófílek nálunk töltöttek egy napot.

Idén nyáron ez már nem jött össze, a lakók keresztül húzták a számításokat, és költözni kellett, de szerencsére találtunk egy frankó placcott, ráadásul jóval közelebb a város szívéhez, és a területhez kiszolgáló helyiségek is járnak.

Minden évben elhatározom, hogy veszek nagymotort, aztán minden év úgy múlik el, hogy gépjárműparkunk nem bővül egy újabb kétkerekűvel. Igazából még odáig sem jutok el, hogy a nagymotor vizsgát letegyem. És így megy ez már 15 éve.

Nem mondhatnám, hogy a feleségemet ez különösképp zavarná. Addig alszik nyugodtan, amíg nincs „igazi” motorom. Roppant veszélyesnek tartja a motorozást, nem is érez soha késztetést, hogy ráüljön a robogónkra, ami azért lett ilyen babakék színű, hogy hátha kedvet kap hozzá. A bukósisakja összesen annyit volt a fején, amíg felpróbálta a boltban. (Tényleg, nem kell valakinek egy kisméretű, bukó?) Nekem viszont még a robogózás is örömet tud okozni, egy nagymotoron biztos még jobban tudnám érezni magam. Kezdek beletörődni, hogy úgy fogok megöregedni, hogy maximum csak álmodozom valami kedves kétkerekűről. De mi lenne, ha mégis… Milyen vasat tudnék szeretni?

Kezdjük talán egy nagytestű robogóval, indulásként hátha az lenne a kézenfekvő megoldás. Nagyjából két versenyzőre tudnám leszűkíteni a kört. Egyik a Vespa lenne. Már a Piaggióm helyett is azt akartam venni, de bíztam benne, hogy a nő kedvet kap, ezért inkább nagykerekű gépet választottam. Ha előre tudom, hogy nem az ő farmerja fogja kikoptatni az ülést, most biztos Vespám van. Mondjuk egy GS 150. A motorokon nagyon szeretem a különálló üléseket, a Vespákon viszont sosem tetszett a rugósnyereg-szivacsülés páros. A GS pedig már „egybeülést” kapott, a formája viszont még megmaradt olyan kecsesnek, ami miatt beleszerettem. Persze, ha vennék egy ilyen öreg robogót, az év nagy részét valószínű, hogy a garázsban töltené, nem nagyon lenne szívem napi használatba befogni.

Régi magyar szokás, hogy a legnagyobb autót szeretnénk, a legkisebb motorral. Ezt már nagyon sokszor kiveséztük különböző fórumokon, úgy tűnik a magyar autósok többségének egy 7-es BMW lenne az ideális autó egy aprócska dízelmotorral. Gondoljanak a sok 126-os Mercire, amiben 3000-es dízel motor ketyeg. Nos, ez a folyamat megfordulni látszik.

Lédíz end dzsentülmensz, íme az első szárnypróbálgatás:

Emlékeztek még a csavarfalóra, aki Prokee barátunk műhelyében is tanyát vert. A kolléga a poszt végén megjegyezte, hogy várható a jóval nagyobb méretű szerszámfaló felbukkanása is - és eddig azt hittük viccel.
Nos, valahol Dél-Amerikában (vagy Spanyolország?), sikerült egy élő példányt befogni!

Ne feledjük, a krumplibogarak is hajón jutottak el Európába!

Igaz egyes források szerint, ők voltak az első bevetett biológiai fegyverek, ugyanis tudvalevő, hogy a németek egyik fő tápláléka az ún. krumpli. 

Pécs belvárosa - mint számos más magyar nagyvárosban – igen komoly forgalmi problémákkal küzd. Jó szokás szerint az irodák, és közhivatalok nagy része a belsőbb kerületekben (esetünkben értelemszerűen egy darab) található, így igen jelentős forgalmat generál. A helyzet sok esetben rendkívül súlyos forgalmi problémákat idéz elő, különösen a reggeli és délutáni csúcsidőkben.

A helyzet oldására Európában többféle megoldással is próbálkoztak, és a legújabb hírek szerint a Baranyai megyeszékhelyen is felröppent egy új javaslat. A városatyák – Dévényi Sándor építész kezdeményezésére – legújabb ötlete a szűkebb értelemben belváros forgalmának korlátozására, egyenlőre ismeretlen vezérlésű sorompók elhelyezése a fő behajtási útvonalon.

Reggeli munkába menet csíptem el ezt a "szépséget". Együtt araszoltunk a 48-as téri dugóban.

Ui.: Találtam egy képet róla a neten. Drag racer a gyöngyöm!

Nincs rá szó, mellyel leírható az élmény..

VII. Belsőség találkozó. Sukoró, Gémeskút vendégház. MA!

Most...

Nem véletlen a látszólagos ellentét a címben. Van az úgy, hogy azzonnal költeni kellene a kocsira, de éppen nem elég a manna, egy komplett új kerékszettre...
Már írtam a saját blogomon is, hogy újra elkezdtem henkülgetni a Mazdát, apró simítások, előkészületek egy komolyabb ugrásra. Sokat megyek, rákészülősbe kell.

Igazából vagy egy hónapja rajta vagyok már az új projekten, mert volt ugye a nagy bumm. Nagyjából inden indult minden – ahogy azt a tudósok is mondják -, és tényleg. Hadban állunk a Magyar Közútkezelő Kht. vízfejének tömegvonzásával, és várjuk az értelem megjelenését…

Minekután a 17-es Alessio Alaska felniken feszülő mesteri – komolyan, nem tudom ki ismeri a mecseknádasi szerpentint a 6-oson, de ott 130-al nyikkanás nélkül fordult velük a vas - Michlen Pilot Sport szett betérdelt, nem volt más lehetőségem, feldobáltam a téli szettemet. Ez egy ilyen költséghatékony felállás amit telente használok. Gyári 14-es lemezfelnik, rajtuk 185/70-es Hankook Icebear W440 téli gumikkal. Igazából nagyon jó kis gumi, télen stabil, nagy hóban, és jégen is kiválóak – volt olyan eset, hogy 110-el értem tükörjégre, és ugyan izzasztóan lassan, de stabilan állt meg az 1,2 tonnás, blokkolásgátló mentes autó, ami irányítható maradt.

Téli kerekekre kárhoztatva

Ezt a "szépséget" bevásárláskor lőttem, a nagy zöld fenyőfás parkolójában.

Jól indul, mi?

Váó:)) Vasalódeszka, tikrács, diffúzor, hűdeküszöb, lógó ajtó, nonfigmatrica.

Kipufogó-tikrács áttörés?! :)

Sosem gondoltam volna, hogy ennyire körülményes egy nagycsaládos embernek autót venni. Mondjuk, ha jobban belegondolunk, rájöhetünk, hogy semmi furcsaság nincs abban, hogy a használtautó piac egyik fehér foltja a családi egyterűek, buszlimuzinok szegmense. Mostanában kezd csak divattá válni, hogy boldog, boldogtalan egyterűt vesz, és ha már lúd, legyen hét ülése. Tíz év múlva biztosra veszem, hogy könnyebb lesz ilyen autót használtan venni. Az is megérne egy külön misét, hogy miért ilyen népszerűek az egyterűek. Nem egy embert ismerek, akiknek egy, vagy két gyerekük van, mégis hétüléses autót vesznek, de most nem szeretnék senkit untatni ezzel kapcsolatos teóriám fejtegetésével. A harmadik gyermek megérkezése viszont már tényleg vízválasztó. Próbáltak már mondjuk egy Opel Astra hátsó ülésére bekötni három gyerekülést? Elmondjam hogyan megy? Sehogy. A két ülés mellett max. annyi hely marad, hogy egy kígyótestű anyuka bebűvészkedheti magát közéjük egy poronty pedig vándorolhat előre. Szóval egy öttagú családnál már kell a hétülés, vagy legalább is valami tágasabb egyterű.

Gergő barátomnak megszületett a negyedik fia. E örö, e bódottá. Eddig sem tudom, hogyan sikerült a három gyerekülést betuszkolni egy Ford Focusba, a negyediknek már csak úgy marad hely, ha valaki otthon marad. Jött hát az ésszerűnek tűnő igény, hogy kerítsünk egy nagyautót. Ráadásul még igények is voltak. Benzines kell. ezen nem csodálkoztam, magam sem mernék venni használt dízelt, túl sok rossz tapasztalata volt már ismerőseimnek, családtagjaimnak a közös nyomócsöves dízelekkel. Használt autónál pedig ott a rizikófaktor, hogy nem megfelelően tartották karban és akkor akár évente rá lehet költeni a nyaralásra szánt pénzt. Nyilván egy benzines is lehet pénztemető, ha nem megfelelően bántak vele, de talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, az új dízelek sokkal hamarabb és gorombábban bosszulják meg a hanyag bánásmódot. Szerettek volna automatát, mert Gergő felesége nem rendelkezik túl nagy vezetői rutinnal (én azon is meglepődtem, hogy van jogsija) , ha rögtön kezdésnek egy nagy batárt kap, legalább legyen könnyen kezelhető. Aztán az is fontos volt, hogy az ülések mögött legyen csomagtartó is. Mit ér az autó, ha befér a család, de a babakocsi, vagy esetleg az utimotyó már nem. Ez is érthető kívánalomnak tűnik. Ja, a legfontosabb. Férjen bele nagyjából a kétmilliós keretbe és ne legyen tíz évnél idősebb.

Most tessék felmenni valamelyik használtautós oldalra és bepötyögni a kritériumokat, aztán csodálkozni. Nem sok találat lesz, megsúgom. Számomra legszimpatikusabb választásnak a Chrysler Grand Voyager tűnt, szerencsére Gergőnek is. Nekilátott hát a keresésnek, de elég lehangoló eredmények születtek. Vagy halálba lelakott, vagy ropira tört autókat talált. Két autó volt, amit közösen is megnéztünk, az egyik elég elhanyagoltnak tűnt és abban sem voltam biztos, hogy a tulaj tényleg el akarja-e adni, a másik csillogott villogott, de a rétegvastagság mérő olyan vidáman futott fel 800-1000 mikronos értékekig, hogy öröm volt nézni. Grandot nagyjából azt hiszem kilőhetjük, nagy szerencse kell hozzá, hogy befusson egy használható darab, ahhoz meg még nagyobb, hogy el is tudjuk vinni.

Na igen, de ha nem Grand Voyager, akkor mi? Hasonló méretben ott a francia konkurencia a Grand Espace, de akkor valamiből engedni kell. Benzines automatát ugyanis szinte lehetetlen találni. Fájó szívvel ugyan, de búcsút intettünk az automataváltónak, mindjárt lett is két használhatónak tűnő ajánlat, mindkettőt elvitték, illetve intézik rá a hitelt.

És mi van akkor, ha a mérethatárt toljuk lejjebb. Végül is jelenleg csupán hat ülésre van szükségük, egy olyan autó, amiben hét különálló fotel van talán vállalható lenne még. Ráadásul volt a Sharan-Alhambra-Galaxy trió, van belőlük „bőven” a piacon, és akad köztük automata benzines is.

Elmentek megnézni egyet, pakolgatták össze vissza az üléseket, némi hunyorítással vállalható kompromisszumnak tűnik. Ráadásul tőlünk egy köpésre (460 km-re) van is egy jónak tűnő darab. De ugye az mégsem felel meg mindenben az eredeti tervnek.

Itt tartunk most. Gergő autót keres. Nagyot, benzinest, automatát. Kezd egyre inkább megbarátkozni vele, hogy nem Chrysler lesz, de azért reménykedik, hogy egyszer csak befut álmai autója. Talán még az is lehet, hogy nem vettünk számításba minden létező lehetőséget és épp csak a szemünket nem szúrja ki a legkézenfekvőbb válasz.
Önök esetleg tudják, mit kellene neki venni?
 

Bizonyos tekintetben az Európa Kulturális Főváros projekt mottója is lehetne ugyan a cím, de ezúttal másról van szó. Szívderítő hírekről, csipetnyi magyar narancs aromával fűszerezve.

A poszt elkészültekor nem is gondoltam, hogy sajnálatos módon rendkívüli aktualitást kap a téma, ami még jobban árnyalja a dolgot, és kicsit fájdalmassá teszi a szatírát.

Eddig - sajnos - városunk nem bővelkedett igazán használható gokart pályákban. örömmel jelentjük, sikerült magunkat kiküzdeni a multi parkolóból, és immár fix kiszolgálóépületekkel ellátott megújult nyomvunalú pályánkon a hét végén tartjuk az első nagyobb nyílt rendezvényünket.

Radio 1 Gokart nap az új Baranyaringen

Bövebben ITT olvashattok a pályáról, és a tudnivalókról;)

Megkaptuk az első olvasói levelünket! :)

Szia IPK!

Mellékelve küldök két képet, pár napja lőttem az Árkád tetején. Mindig felbosszant, mikor megállnak a kapuba, mellesleg gondolom, hogy nem is szabályosan. Eddig csak nagyautókat láttam ilyen „kulturáltan” parkolni, de ma egy rendőrt is. Gondolom nagyon siethettek. A másik oldalon lévő Audin már nem lepődök meg, az rendszeresen ott áll.

Üdv:
Héjdzsó

Kedves Héjdzsó, köszönjük a képeket. Megvizsgáltuk és az alábbi következtetésre jutottunk:

Amint látható az autó annál a kapunál áll, ahol a műszaki áruházhoz lehet lejutni, tehát valószínű, hogy oda mentek a rendőrök. Mivel ez egy kombi rendőrautó, és jó közel parkoltak a bejárathoz, feltételezhető, hogy valami nagy tárgyat akartak elszállítani vele. Szerintünk egy hatalmas plazmatévét, amivel a bűnözőket fogják figyelni az örsön (saját televíziót nem céges verdával vinnének haza).
Az ernyóc gazdája meg valami kicsi, de nehezet vehetett, mondjuk egy márványmikrót.

Üdv:
IPK

Érdekes sztorim van mára. Azt ugye tudjuk, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik, és a munkásosztály keményen harcol az elnyomó imperialisták sötét seregével – esetünkben a Gámán Kft. helyi megszálló erőivel.

Történt ugyanis, hogy Marcival beugrottunk a Páromért, és megálltunk a Zsolnay szobornál lévő kis közben, ami a Szabadság útról nyílik. Volt 5 percünk, gondoltam átugrunk majd a túlsó oldalon lévő boltba valami innivalóért. Parkolás közben kiszúrtam a Kalamáris vendéglő oldalában lévő lépcsőn hűsölő három kék egyenruhás alakot.

Még elég vizenyős volt odakint, amikor egy szép napon, egy erdő széli kisvendéglőben összeültünk az Ismeretlen Pécsi Költővel. Keseregtünk a világ baján, meg a saját búbánatunkon két csésze forralt bor tengelyén, amikor – tudja kő hogyan – arról kezdtünk csevegni, hogy itt van alattunk ez a gyönyörű város, annyi látnivaló van, meg dübörög az EKF projekt, írni kéne. Amúgy kicsit benzingőzösen, de mégis tágítva a kört. Elsőre kissé meredeken hangzik persze…hogy jönnek a Mecsek lankái Totalcarra?