Nemrég írtam egy négygyermekes családról, akik autót keresnek. Nos úgy néz ki, hogy megtalálták. Tisztelt hölgyeim és uraim, Horváth Úr megvette élete második autóját, ismét csak egy Volkswagent. Mert, hogy az első egy bogár volt, nem mondtam még?

Meséltem milyen szigorú követelményeknek kellet megfelelnie az új családtagnak, egy fillért nem tettem volna rá, hogy találnak is olyan autót, amit szeretnének. Bújtuk a netet, használt autókat nézegettünk, népítéleteket, teszteket olvastunk, és sokat-sokat beszéltünk telefonon. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem, egy férfinak olyan ez, mint amikor a nők shoppingolni mennek, recepteket cserélnek, vagy kibeszélik, hogy melyik színész, mitől oly ellenállhatatlan. Ráadásul csaphattunk egy görbe napot is, mikor felautóztunk Pestre megnézni az egyik esélyesnek tartott járgányt.

Aztán egyik este találtam valamit, ami úgy tűnt, ésszerű választás lehet. Kicsit izgultam, mikor elküldtem a linket Gergőnek, megfogadtam, hogy sosem veszek autót az ország keleti részéről, párszor megégettem már magam Debrecen-Nyíregyháza vonalon, ezt az autót pedig pont a pulykakakas fellegvárában tanyázott.

Annyi előnyünk volt, hogy Apamackó barátom szegről-végről ismerte a kereskedést, bíztunk benne, hogy vele őszinték lesznek. Minden szálat megmozgattunk, hogy kiderítsük, hihető-e a hirdetésben szereplő sok szép, meg jó, amit írtak az autóról, kevesen vagyunk akiknek nem fájna 1000 kilométert elautózni potyára. Akármennyire is kerestük a hibát a mátrixban, nem találtuk. Nagyon úgy nézett ki a dolog, hogy megvan az autó, amit keresnek. Mi pont nyaralni voltunk a családdal, nem tudtam elkísérni Gergőt a nagy útra, de a telefon ott volt velem, folyamatosan egyeztettünk. Az utolsó mondat talán az volt, mielőtt aláírták a szerződést, hogy „ha nem ezt, akkor mit”. Megalkudtak, kezet ráztak és Gergő hazafelé már egy Volkswagen Sharannal jött. Este még egy gyors telefon, mit szól a család hozzá és a megnyugtató válasz: a feleségem ki sem akar szállni belőle. Úgy tűnik tényleg mindenki boldog.

Apa örül.

Akinek négy gyermeke van, nagyon meggondolja mire költi a pénzét. Ha kiszámolom, hogy mennyi pénzt költök el egy hónapban a kislányomra (napközi, angolóra, ruhák, játékok…) és megszorzom néggyel, nagyjából el is ment a fizetésem. Talán ezért is van az, hogy családi autóból szinte senki sem vesz benzinest. Gergő viszont „fél” a dízeltől, meg persze bujkál benne is egy aprócska kis autóbuzi (ezt most emésszük kicsit:)) – Sanyi), aki rendszeresen ki akar törni. Miután kirakta apuka a családot az óvoda/iskola előtt, hadd legyen pár kellemes perce szeretett négykerekűjével.

A mókázáshoz remek társ a V6-os benzinmotor. Ne kérdezzék hova tűnt az R betű a hatos elől, nem tudom. Pedig ez a jó öreg 2.8-as VR6-os blokk, csak új kalapot kapott 12 helyett 24 szeleppel. A 174 lovacska közül is fialt pár kanca, összesen 204 patás bujkál az aprócska motorháztető alatt. A VR6-os hangját mindig is szerettem. Nem olyan sima járású, mint egy tisztességes V motor, sokkal inkább hasonlít egy soros motorra és ne kövezzenek meg érte, de én leginkább a soros öthengeresek kellemes duruzsolását hallom benne. A sok szelepnek hála, vidámabban is pörög fel a gázpedál lenyomására, mint a 12 szelepes testvére, ízlés kérdése kinek melyik karakter teszik jobban. Sokszor magam sem tudom eldönteni, hogy a seggberúgás, vagy a villanymotorszerű gyorsulást szeretem jobban.

Mert bizony úgy megindul, mintha egy hatalmas gólem billentene fenéken egy aprócska embert. A fordulatszámmérő vidáman szalad a piros mező felé, a mögöttünk jövő pedig nem érti, hogy mi az isten nyila történhetett az előtte nemrég még csak poroszkáló járgánnyal. Nagyon komoly „sleeper”, egy családi autótól senki sem várná, hogy ennyire meginduljon. Ilyenkor apa szája széle együtt mozog a kis mutatóval a füle felé. A játékhoz partner a futómű is. A magas építésből adódóan, magasan van az autó súlypontja, ezért azt várnánk, hogy dülöngél majd, mint Shane MacGowan…

…egy jól sikerült buli után. A helyzet azonban az, hogy amikor a család már rég sikongat, még mindig a közelében sincs az autó annak, hogy leessen az útról. Cserében azt várnánk, hogy a tömést is kirázza a fogunkból, de meglepően jól nyeli el az úthibákat is és a hála a rugalmasan felfüggesztett segédkeretnek, dobszóló sem hallatszik a kerekek felől.

Apa mérnök ember, szereti, hogy minden kezelőkar, nyomógomb könnyen elérhető, logikusan elrendezett. A felhasznált anyagok jó minőségűnek látszanak, kivéve talán a borzalmas gagyi kinézetű műfát. Az összbenyomás mégis az, hogy igazán kellemes környezetet sikerült összehozniuk a németeknek, da azért nem árt, ha szeretjük az egyszerű, funkcionális formákat. Multiplán szocializálódott emberek kerüljék el messzire.

Érdekes megjegyezni, hogy az elmúlt héten, három VW-hez is volt szerencsém és mindegyikben egész más benyomások értek a belbeccsel kapcsolatban. A siralmasan hitvány belterű MK III F Polo mintha egy egész más gyártó autója lenne, még a puttonyos Caddy is simán verte vezethetőségben és a beltér hangulatában, minőségében is. A Golf V már egészen kellemes élmény volt, a Sharanon pedig tényleg csak a szőrszálhasogatók találhatnak fogást. Igaz, ez egy Highline felszereltségű darab, de nem hinném, hogy a legfapadosabb változat sem felelne meg egy átlag család elvárásainak.

Anya örül.

Nem tudom, hogy annak idején feláras volt-e a parkoló radar, illetve mennyibe fájt az új tulajdonosoknak, de a Sharan egyik legfontosabb extrája. A hátulját még csak-csak érezzük, hogy hol van, az autó elejéről azonban semmit sem tudunk. A csipogásra hagyatkozva viszont egész ügyesen be lehet rakni akár egészen kicsi helyre is a járművet.

Nagy segítség, hogy eközben még olyan bonyolult dolgokra sem kell odafigyelni, mint a kuplung és gázpedál mozgatásának összehangolása. A tiptronic váltó legalább egy terhet levesz anyuka válláról. A kézzel kapcsolgatásnak sok értelme nincs, egyszer biztos eljátszik vele mindenki, aki ilyen autót vezet, aztán rájön, hogy legjobb, ha rábízza a gépre a munkát, azért van. Pláne úgy, hogy egy egészen okos kis szerkezet.

A gázpedált nagyjából félútig könnyű mozgatni, ebben a zónában egész hamar elvált, lehet kicsit spórolni.
Aztán van egy nagyobb ellenállású szakasz, ha erre a részre tévedünk, a váltó hagyja a fordulatszám mérő mutatóját magasabb értékek felé mozogni, ha kell, vissza is vált egy fokozatot.
Végül, ha teljesen elborul az agyunk és padlóig nyomjuk a pedált, akkor bizony belekergeti a vörös tartományba is, ilyenkor komoly elismerést tudunk kivívni a forgalom többi részvevőjétől és még komolyabbat a benzinkutastól. Anya persze sosem fogja ezt megtapasztalni, ez apa és a gép titka marad örökre.

Nincs is rá szüksége, az autó akkor is meglódul, ha csak éppen megpöcköli a pedált. Talán túlságosan is. Érdekes, mert még sosem vezettem olyan autót, ahol a gáz, nehezebben adagolhatóbb volt, mint a fék. A féknél ugyanis én egy kicsit harapósabb szerkezetre számítottam. Nincs vele semmi baj, bőven elég az autóhoz, nem éreztem, hogy kevés lenne, de mégis egy picit intenzívebb lassulást vártam. De ez legyen az én dilinyóm. Legalább a gyermekek nem rókázzák össze a kényelmes, kemény tömésű alcantara üléseket.

Ha már az üléseknél tartunk, anya legjobban talán annak örül, hogy megspórolt két gyerekülést. A hátsó fotelok közül ugyanis kettő gyereküléssé alakítható.

Egy gurtni meghúzása után búcsút inthetünk az ülésmagasítónknak, egy újabb gurtni segítségével pedig a gyerekülés is otthon maradhat. Ha még mindig hajtogathatnékunk van, összecsomagolhatunk egy ülést, némi extra pakolóhelyet varázsolva az utastérbe.

Alaphelyzetben ugyanis nincs túl sok.

Cirka 2-300 liter lehet a csomagtér, ha mind a hét ülés bent van az autóban. Ha nincs mindegyikre szükségünk, egyszerűen ki lehet szedni őket, vagy össze lehet hajtani egészen kicsire. Az ajtók nagyok, a ki-be szállás még a hátsó sorba sem körülményes. Pakolni egészen sok helyre lehet és van megvilágított piperetükör is.

A gyári hifit nem tudtam kipróbálni, mert szervizben volt, hála, egy fakezű szélvédős emberkének.

Mindenki örül.

Apa örül, mert néha kieresztheti a gőzt, van egy gyors, élvezetes autója, ami egyben családi igáslóként is szolgál.
Anya örül, mert van egy autójuk, amibe befér mindenki, fiatal és ha jobban belegondol, apa egy Dacia kombival is hazaállíthatott volna, amikor hétülésest ment venni.
A gyerekek örülnek, mert van jó nagy tér csibészkedni.
A kereskedő örül, hogy valaki elvitt, egy nehezen eladhatónak tűnő autót.
A város örül, mert egész komoly adóra számíthat a 204 LE teljesítmény után.
A benzinkutas örül, mert végre egy autó, ami városban vidáman bevág 14-15 liter körül
Mindenki örül, az élet szép.

Kívánjunk nekik sok sikert hozzá!

Mindezt mennyiért?

Egy hat éves Highline felszereltségű VW Sharan, V6-os benzinmotorral, tiptronic váltóval, leinformált 160.000 km-el, Magyarországról, törésmentesen, friss műszakival 2.350.000 Ft-ért. Apróbb, bosszantó hibák vannak csupán, az első fűthető szélvédő, amit a szélvédős szaki rosszul rakott be, ezért eláztatta a rádiót és pár hét után megrepedt. ezen kívül csap pár szilentet, meg két hátsó lengéscsillapítót kell cserélni és egy garnitúra nyári gumit venni. Nagyjából tehát 2.500.000 Ft plusz az illetékek. Sok, vagy kevés, mindenki döntse el, hogy megérte-e, az úgyis majd hónapok, évek múlva derül ki.