Talán még a szokásosnál is álmosabban indult a szerda reggelem múlt héten. Egy pályázaton dolgoztam, a hét első két napját az irodámban töltöttem, haza csak aludni mentem. Percekig bóbiskoltam a gőzölgő kávéval a kezemben, meginni sem volt erőm. Aztán hat órakor menetrendszerűen megjelent mellettem a kanapén a kislányom. Folyton csacsogó tündérkém is szótlanul húzta magára a pokrócot, úgy tűnt, Ő is inkább szundikálna még egy kicsit, látszott, hogy nincs sok kedve óvodába menni. Szótlanul ücsörögtünk percekig, Ő az asztalon gőzölgő kakaóját bűvölte, az üres monitort bámultam. Tettem egy kísérletet, hogy bekapcsoljam a laptopot, de inkább úgy döntöttem, elolvasom a híreket majd a munkahelyemen. Különben is tudok minden fontosat a világról. Az idő vacak, a forint gyenge, Pistának lassan kellene egy jó kombit vennie, az emberek kutyakaját kóstolgatnak, azt meg leszarom mekkora farka van Kozsónak. Egyedül feleségem vibrált fel- alá a lakásban, reggelit csomagolt, inget vasalt, pakolászott, hihetetlen honnan van a csajnak ennyi energiája. Én legalább annyira használhatatlan voltam, mint egy jól sikerült gépész-találkozó után másnap, kifelé menet még a kutya tálját is sikerült felrúgnom. Nagy szó ez, főleg annak tudatában, hogy Ghia vödör feje akkor már szinte eltűnt a szaftos falatok és a száraz falatkákkal telerakott kübliben. Aztán fogadkoztam, hogy hétvégén befejezzük a járdát, miután a frissen tisztított cipőm elmerült a sárban, meg bosszankodtam, mert az én autómban használt gyerekülés anyósoméknál maradt, így vissza kellett baktatnom kiszerelni feleségem kocsijából az övét. Érezték már úgy, hogy nem lett volna szabad reggel kimászniuk az ágyból? Ez egy olyan reggel volt. Aztán történt valami, amitől felébredtem.
Kislányom a csacsis óvodába jár, azt hiszem a becsületes neve, Esztergár úti óvoda. Nagyon szeretjük, no nem azért, mert ez lenne Pécsen a legmodernebb, legjobban felszerelt hely, hanem mert végtelenül kedves, gyerekszerető, lelkes emberek dolgoznak ott, akiken látszik, hogy nem azért járnak be nap mint nap, mert valamiből muszáj fizetni a számlákat és akik mindent megtesznek, hogy abból a kevés pénzből, amit a város csöpögtet neki, minél inkább élhetőbbé, kellemesebbé tegyék az intézményt. Egyetlen komoly probléma van csupán, az pedig a parkolás.
Az óvoda előtt cirka hat autó fér el, az óvodához vezető utcán pedig talán négy. Ha hozzávesszük, hogy két társasház is van a közvetlen szomszédságban, akiknek a lakói sem nagyon tudnak máshol parkolni, és ha csak azt számoljuk, hogy az óvodai személyzet egy tizede autóval jön reggel, nagyjából el is fogy a tíz hely. Kis ügyeskedéssel még két-két autót be lehet passzírozni egy értelmetlenül kialakított öbölbe, ha bevállaljuk, hogy áthajtunk a járdán, illetve van még egy kis füves terület a járda mögött, ahová ismét csak két autó fér el. Nos ez szúrhatott szemet valamelyik lakónak, mert szerda reggel, miközben feleségem öltöztette át a lányunkat az emeleti szoba előtt, én az ablakból megpillantottam négy egyenruhás emberkét, akik vidáman fényképezgetnek a parkolóban.
Az autójuk felirata és a ruhájuk alapján nem volt nehéz kitalálni, bizony ezek a derék legények büntetni jöttek. Szerencsére nekem sikerült legálisan parkolnom, de három szerencsétlenül járt emberke a kasszához járulhat hamarosan. Akiknek esetleg nincs megfelelő helyismerete gyorsan megmutatom miről is lenne szó.
Az utcácska, amiben az óvoda van olyan pici, hogy még google map-on sincs rajta. Google Earth-ról már nagyjából látszik, hogyan is néz ki. Sárga téglalappal jelöltem az óvoda épületét. Az a kis amorf vörös színű valami, az lenne a kis utca, ahol be lehet menni az óvodához és ahol bírságoltak a közterületesek. A főúton nem lehet megállni, ráadásul, a kék négyzetek egy taxi drosztot és egy buszmegállót jelölnek. Ha nem az óvoda elé akarunk parkolni, akkor marad a zöld vonallal jelölt területek valamelyike. A probléma ezzel csupán az, hogy ahogy látszik a képen, körbe társasházak vannak garázsok nélkül, tehát a lakók autói az utcán parkolnak, szinte lehetetlen reggel helyet találni. Az óvoda utcájában pedig pont ez a jó, hogy pár rendszeresen ott parkoló autón kívül, szinte csak azok jönnek be oda, akik hozzák, vagy viszik csemetéjüket az oviból, legnagyobb eséllyel ott lehet helyet találni. Természetesen csak abban az esetben, ha hozzávesszük azt a hat helyet is, amit legálisan nem lehetne használni. Érthető okokból nem nagyon fog ezután senki szívesen ott parkolni, drága mulatság mostanában egy tilosban parkolás.
Most gondolom sokan felszisszennek, hogy mi a rák baja van ennek az okosnak ezzel. Látom is magam előtt a kommenteket.
1. tábor: Menjél busszal köcsög! Mennék én, ha nem lenne az autóm munkaeszköz. De ha esetleg mégsem kellene használnom az autómat, akkor is az alábbiak szerint nézne ki a reggeli buszozás. Nagyjából tíz perc gyaloglás a buszmegállóig, onnan ugyanennyi idő buszozás a végállomásig, majd újabb tíz perc gyalog az óvodáig. Miután letettem a picikémet ismét csak kinézne egy tíz perces séta, majd 0-30 perc várakozás a buszra és azzal nagyjából negyed óra alatt benn is lennék az irodámban. Hazafelé szintén ennyi. Nem számoltam össze ez pontosan hány perc, de autóval mindez nagyjából 10-10 percig tart.
2. tábor: Parkolj messzebb! Nem fogsz beledögleni egy kis gyaloglásba. Ez is igaz, szoktam is máshol parkolni, ha nincs hely az óvoda előtt, tényleg nem halok bele, ha sétálnom kell. A baj csak az, hogy sokszor hosszú perceken keresztül kell kavarognom a környező kis utcákba parkolót keresve, mert egyszerűen nincs hely. Volt már, hogy három utcával odébb sikerült csak parkolnom, nem hisztiztem miatta. Ha tudnám biztosan, hogy pár percre az óvodától biztosan találok parkolót, lehet meg sem próbálnék reggelente behajtani az ovi elé.
3. tábor: Tök jogosan büntetnek, menjenek is minden nap. Ebben is van igazság, én sem szeretem a „bárholmegállhatok” stílusú autósokat, de van azért másik oldala is a dolognak. Azon kellene ugyanis elgondolkodnia a városvezetésnek, hogy reggel a munkába igyekvő emberek, hogyan tudják óvodába vinni a gyermeküket, ha nincs az intézmény előtt lehetőség parkolni, mielőtt bírságolni kezdenének. Egyre inkább úgy tűnik nekem, hogy Magyarországon a jogállamiságot kissé tévesen értelmezzük. Itt mindenkinek vannak jogai, csak kötelezettsége nincs senkinek. Joguk van büntetni, de nem érzik szükségét, hogy megszüntessék a szabálytalankodás okát. Hely lenne a parkoló bővítésére, szándék nincs csupán. De az is lehet, hogy külön öröm az, hogy valaki felhívta erre a figyelmüket, ismét van egy hely, ahol egy ideig biztosan lehet kaszálni. Fizetem az adót, egy rakás pénzt fizettem be a városnak különféle illetékek címén, számtalanszor lehúztak már autó, telek átírások alkalmával, egy kisebb afrikai állam költségvetését fizetem a már rég eladott terepjáróm után, mégis úgy érzem egyre kevesebbet kapok cserébe.
Nagyjából ennyi a történet. Egy pindurka méregfiola, amit reggelente kihörpinthetek, mielőtt dolgozni mennék. A legszebb az egészben, hogy ez még nem is a legrosszabb hely a városban, a Belvárosi általánosba járó gyermekek szülei talán még ennél is többet bosszankodhatnak. De optimista emberke vagyok, hiszem, hogy majd jobb lesz. Ahogy Eric Draven mondta, „örökké nem eshet”.
hozzászólások