Akinek megkívánja a hivatása, esetleg szeret világot látni, az sokat autózik. Aki sokfelé jár, az általában hotelban, motelban alszik. Lowtyoval sem vagyunk másként. Munkánk során menni kell, megköveteli a beosztás. Gokartos Petiék sokat járnak versenyekre, így ők is keresztül-kasul bebarangolják az országot. Így jött az ötlet, hogy megírjuk a helyeket ahol megszállunk, így próbálva meg ötletet és adatbázist  adni a mi kedves olvasóinknak, sorstársainknak.

Nem is nagyon húznám, csapjunk rögtön a leves közepébe! A múlt hetet a Hotel Gellértben töltöttem.

Nem is annyira érdekes hogyan kerültem oda, de ott voltam, és az első problémába rögtön a kapuban ütköztem. Kipakolni ugyan kipakoltam – a londiner pakolt ki -, de ne volt hová parkoljak. A szálló előtt talán 15 hely van. A hotelben kicsit több szoba. Szívesen felvilágosítottak, hogy a Szálloda melletti utcában van a parkolójuk, ott védett helyen parkolhatok. Kicsit megremegtem, amikor a bokrok alól előbukkant a kapu. A védett parkoló, egy belvárosi telek volt, aszfaltdarabokkal, meg murvával. Iszonyat gazzal. Konstatáltam, hogy a védelem az álcázás, majd a díj után érdeklődtem miután visszabattyogtam. A főportás mondta hogy 3500 Ft egy óra, majd bizalmasan megsúgta, hogy jobban járok, ha a parkolóban fizetek, mert úgy csak 2500.

A bejelentkezés simán ment. A páromat toltam előre, és bejött, mert finoman céloztak rá, hogy el ne mondjuk melyik szobát kaptuk. Felmentünk. Folyosó, balra mosdó, szoba, franciaágy, erkély. Erkély!

Gyönyörű kilátás, sok időt töltöttünk itt.

Van egy apró tüske is az erkéllyel, és úgy általában a nyílászárókkal kapcsolatban. Szomorú látni, hogy az olyan patinás épületeken mint például a Budai Vár, vagy épp a Gellért Szálló, a számomra oly rideg műanyag nyílászárókkal végzik el a felújítási munkákat. A várat sajnos nem láthattam még belülről, de amit a Gellértben láttam az a kivitelezés mélyvidéke.

A felújítás során gipszkartonnal követték le a homlokzat profilját, nem pedig egyedi ablakokkal. Kár:(

A minibár felkutatása közben beleakadtunk egy információs lapba, melyben az állt, hogy a szoba két fő részére 79.000 Ft-ot kóstál egy éjszakára. Finom. De tényleg.

A szövetek nagyon puhák, a fa az fa, a bútor kényelmes, praktikus és elegáns is egyben. Az ágy, hát az ágy, az ágy.

A Gumimaci-medál, az a szobakulcs.

"Vizesblokk"

A hotel hangszigetelése remek. A személyzet láthatatlanul dolgozik. A szobában TV, internet, és letölthető filmtár található. 6500 Ft a 24 óra időtartamú elérhetőség. A képzeletbeli könyvespolcon egy remek fotós kiadvány – magyarországról -, és két Újtestamentum található.

Az étkezések svédasztalos rendszerben történnek. Minimum 5 féle fogással, szabadon kombinálhatóan. A szakácsra nem lehet panasz. A pincérek folyamatosan harcra készen tartják az asztalokat.

Talán ennyit a kiszolgálásról, amiből nem hagynám ki az ingyenes fürdőhasználatot. Ami igazán érdekes a Gellértben, az a hangulata. A négy nap, az olyan volt mint amikor az ember beszabadul egy Tim Burtoni díszletbe. Amikor az antik díszlet magába szív, és beüt a kajakoma, az ember néha fel felismeri az Evita foszlányait – mert az Evita, az halkan de folyamatosan szól a hallban. Folyton-folyvást, szakadatlan. Na ez a Gellért. A mély süppedés…